Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16.rész

2012.08.17

-Várj!Szeretnék adni neked valamit-mondja mosolyogva,és a zsebében kezd el kotorászni.Értetlenül nézek rá.Vajon mit akar adni…?Végül a zsebéből kihúz egy…nyakláncot.Egy nyaklánc…?

-Ez minek?-mutatok az ékszerre.Egy vékony,bőr szíjon lóg egy zöld rubint,vagy micsoda…Nem vagyok jártas a kövekben.

-Fiatalkoromban kaptam,és már nem hordom.Neked biztos jó lesz-nyomja a kezembe.Hee?

-Most rám akarja sózni?Lopta valakitől,vagy valami illegális úton szerezte?-mérem végig gyanúsan.Nem bízok az öregemberekben.

-Dehogy!-kezd el mentegetőzni.Összeszűkített szemekkel nézek továbbra is.Azt hiszi,hogy ez engem meghat?Neeem…

-Vallja be!

-Jól van,na.Ez a nyaklánc a macskámé volt…-mondja mire bevágok egy fintort.-Ne fintorogj itt nekem!-emeli fel hangját,én meg hallgatok,mint a sír.Hulla vagyok,nem lélegzek…-Sajnos elveszett,csak ez a aprócska dolog maradt,ami emlékeztet rá.

-Aha…És én voltam az a szerencsés,akire boldogan rábízhatja ezt a vackot.Köszönöm a megtiszteltetést,de inkább tartsa meg-dobom vissza a kezemben tartott láncot.-Viszlát!-köszönök,és hazafelé veszem az irányt.Teljesen elment a kedvem ettől az ostoba dologtól.Már Ryuut sem akarom megkeresni.Jó gazda vagyok?Nem.És ezt tudom.Biztos haza ment már.Mindig szivat engem.Most is ezt csinálja.Lassan ballagok,nem sietek sehova.Ami vár,az megvár…

-Nyaw…-hallok meg egy nyávogást magam melől.Megtorpanok,és lenézek a lábam mellé…egy macska áll ott.Azt hittem,hogy Ryuu.Na,mindegy.A kismacskának fekete szőre van és zöld szemei.Minden macskának,itt Japánban,zöld a szeme?-Nyaw!-nyávog fel hangosabban.Biztos éhes.Az utcán nem sok ételt kap.

-Bocs,kishaver.Nincs nálam semmi-tárom szét karjaim.-Keress valaki mást.Szia-megyek tovább.A zebránál megállok,mert pirosat mutat.Már kezd sötétedni…Felnézek az égre.Ajaj…Sötét felhők.Remélem nem kezd el es…Hát,de jó.Be sem fejezem a mondatot,és már elkezd cseperegni az eső.A kezemet a fejem fölé tartva sietek át a zebrám,mikor zöldet mutat.Pár perc múlva úgy kezd el esni az eső,mintha dézsából öntenék.Egy fedett helyet keresek szememmel.És megvan…Egy kávézó terasza,ami fedett.Beállok az eső elől.Ez nagyon jó…Most várhatok,míg el nem áll.Leülök az egyik székre,és csak bámulom az utcát,ahol az emberek esernyőkkel próbálnak menekülni az eső elől.Lehunyom szemem,és hátrahajtom fejem.Csendben hallgatom az esőcseppek kopogását.Szeretem az esőt,de csak nyáron.A nyári eső a legjobb.A melegben kell valami hűsítő dolog,és ez pont megfelelő.Elmerülök gondolataimba,de hamar visszatérek a Föld nevezetű bolygóra.Valami szőrős „dolog” hozzádörgölőzött a lábamhoz.Tanultam az otthoni esetből.Jobb félni,mint megijedni.Lepillantok a cipőm mellett álldogáló szőrpamacsra.A fekete kiscica az.-Na,mi az?Követtél?-veszem fel az ölembe.Vizes és sáros,de nem törődök vele.Biztos fázik.Közelebb húzom magamhoz.Úgy bújik,mint egy kiscica.Ja…Ő az.

-Hé!Ide nem szabad állatot hozni!-hallunk meg egy dühös hangot.A kávézó ajtajából egy harmicéves férfi ordibál.-Most azonnal húzzatok el!-kiabálja.

-De hát esik az eső…-próbálom menteni a menthetőt…nem sok sikerrel.

-És?!Hadd essen.És nem mondom mégegyszer, húzzatok innen elfele!-ordítja nekünk.A kabátomat lejebb cipzározom,és beteszem a kiscicát.Ne ázzon el.Újra az esőben járkálok össze-vissza.Elindulok hazafelé,de…mit csináljak vele?Nézek a szőrgombócra.Haza nem vihetem,vagyis…vihetem,de nekem már ott van Ryuu.Két macska…Azt már nem bírnám.Már nem esik annyira az eső,de így is csurom víz vagyok.Ha megfázok…akkor anya kinyír.Nem sokszor szoktam beteg lenni.Anya mindig „megvéd” a betegségektől.Gyümölcsök,zöldségek és még megannyi egészséges cucc.De beválik…Biztos jobb,mint a gyógyszer.Fúj,nagyon rossz az íze.

Az utcánkba befordulva megállok egy kicsit pihenni.Elég messzire elmentem.Érzem,hogy valami nedves folyik a kabátom alatt.Oda is beesett az eső?Nem.De akkor ez…Ez az apró fenevad lepisilt!Egy „kedves” káromkodást elfojtva indulok tovább.Mit tettem én?Minden macska csak szívat.Feldúltan nyitom ki a bejárati ajtót.Tiszta víz vagyok,meg pisi…Mehetek átöltözni.

-Na,sikerült?-jön elém Yuya izgatottan,de amint meglátja a fekete jövevényt,furcsán méregeti.-Miért lett Ryuu-chan fekete?-vonja meg a szemöldökét.Ryuu-chan?!Miről maradtam én le?

-Ő nem „Ryuu-chan”.Ő egy másik cica-teszem le a földre.

-De azt mondta,hogy Ryuut hozod haza!Nem egy másikat-néz rám mérgesen.

-Csak addig lesz it,amg nem találunk neki egy jó gazdát-felelem.Eldöntöttem.Keresek neki valakit,aki gondját viseli,addig meg itt marad.

-Rin!-hallom anya hangját.-Jól vagy?Nem fáztál meg?-bombáz egyből kérdésekkel.

-Nem.Jól vagyok.

-Hát ez?-pillant a feketeségre,ki a lábamhoz bújt.-Hoztál egy macskát?

-Az utcán találtam rá,és nagyon keservesen nyávogott,ezért haza hoztam.Szeretnék keresni neki egy rendes gazdát-hadarom el egy szuszra.

-És mi lesz Ryuuval?Szerinted visszajön?-kérdezi húgom kétségbeesetten.Ennyire megszerette azt a bajkeverőt?

-Hát…Remélem-mondom elbizonytalanodva.-És mi legyen a neve?-mutatok a kiscicára,aki épp mosakszik.

-Lány vagy fiú?-kérdezi anya.

-Nem tudom-vakarom zavartan a tarkóm.

-Akkor nézd meg!-mondja Yuya.

-Ha???-fordulok felé.

-Ez jó ötlet-mondja anya.

-He???-fordulok most anya felé.

-Ott a fürdőszoba-mutat Yuya az ajtóra.-Hajrá!

-Muszáj?-nézek anyára segélykérően.Szánjátok meg szegény Rint…

-Na,gyerünk!-paskolja meg anya vizes hátamat.Még át se öltöztem,de már erre kényszerítenek.Egy sóhajtás mellett,felveszem a kezembe a macskát,és a fürdőbe megyek.

-Essünk neki…

Hát…Nem részletezem,hogy mik történtek a fürdőbe.Csak annyit mondok,hogy nagyon csúnya dolgok.Kimenekülök a fürdőből.A ruháim összeszablalva,bőrömön karmolások.Nem szereti,ha az intim szféráját megzavarják…

-Lány…-mondom anyáéknak,kik még mindig ott állnak.Köszi,hogy ennyire törődtök velem.

-Akkor már értem,hogy miért nézel így ki…-húzza el a száját Yuya.A fekete pamacs kiszalad a fürdőből,és húgomhoz „menekül”.Ő felveszi,és simogatni kezdi.-Legyen a neved Neko-chan-mondja Yuya.

-Neko-chan…Fantáziadús-motyogom.

-Hát jobb,mint a Ryuu-válaszolja Yuya.

-Az neked is tetszett-fújtatom.-Ne pan…-de nem tudom befejezni,mert a csengő megszólal.

-Kinyítod?-néz rám anya.Bólintok,és az ajtóhoz megyek.Kinyitom ,és szembetalálom magam egy ázott Ketiával,kinek a kezében egy ázott,világos szőrű gombóc van…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Május / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 22064
30 nap: 543
24 óra: 4