Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17.rész

2012.08.21

Az ázott szőrgombóc nem más,mint az én elveszett macskám…De hogyan…?

-Beengedsz?-kérdezi,és megrázza fejét.Olyan,mint egy kutya.Ha megfürdetik megrázza magát,és minden vizes lesz…Én is így járok Keitával.Összevizezett!

-Persze-lépek arrébb,hogy be tudjon jönni.Anya és Yuya is oda jönnek.

-Ryuu-szalad hozzá Yuya,és Nekot a kezembe adja.Elveszi Keitától a vizes szőrpamacsot és ölébe veszi.A cica,csakúgy bújik a meleg karok közé.-Ryuu…-érzem,hogy már a sírás határán áll,ezért odamegyek hozzá.Neko-chan a kezemben kíváncsian méregeti másik társát.

-Nem lesz baja… -nyugtatom húgomat.Könnyes szemekkel rám néz és bólint.

-Az utcán találtam rá-szólal meg Keita.-Felismertem,ezért elhoztam hozzátok.De…Szerintem jobb lenne,ha kihívnátok egy állatorvost.Lehet,hogy megfázott.

-Máris hívom.Addig vigyétek fel a szobába-mondja anya.Neko-chant leteszem a földre,Yuyától pedig elveszem Ryuut.Felviszem a szobámba,ahova Keita és húgom is követ,Nekoval együtt.Óvatosan leteszem az ágyra.Alszik,mint a bunda…

-Hogy szökött el?-töri meg a csendet barátom hangja.

-Véletlenül nyitva hagytam az ajtót…-hajtja le Yuya a fejét.-Bocsánat…

-Nem történt semmi baj.Épségben van.Nyugodj meg…-öleli át Keita,mire Yuya elpirul.Hoho,itt már alakul valami…

-Köszi…-motyogja húgom,és hozzábújik.

-Krhm…Ööö…Yuya nem mennél le anyához megkérdezni,hogy mikor jön a doki?-töröm meg az idilli pillanatot.

-Ja…Persze…-hebegi,és szó szerint kimenekül a szobából.

-Nem akarsz nekem mondani valamit?-fordulok Keita felé.

-Mégis mit kéne?

-Hát azt,hogy…tetszik a húgom.-Ahogy kiejtem a szavakat,Keita bevörösödik.

-Mi?!Nem!-tiltakozik.

-Ahha…

-De…Nekem barátnőm van!-Tényleg…Erről még nem is beszéltünk.

-Akkor itt az ideje,hogy elmesélj mindent.Szere…-de nem tudom befejezni,mert valaki kopog az ajtón.Mindig elkerüljük ezt a témát…-Tessék.

-Rin,megérkezett az orvos-lép be anya és Yuya a szobába,egy ismeretlen fickóval.

-Kagawa doktor vagyok-hajol meg a férfi.-Kimennének addig,míg megvizsgálom az állatot?

-Persze-mondom,és kimegyünk.Anya és Yuya persze benn maradhatnak!Keitával a „nappalinak nem nevezhető helyiségbe” megyünk.

-Itt meg mi történt?-áll meg az ajtóban.Igen…A nappaliban még mindig látszik Ryuu tombolása.

-Hát…ez…Tudod,mikor hazaértem,Ryuu randalírozott,és akkor szökött el és...-hadarom zavartan,de Keita közbevág.

-Stop!Túl gyors.Nem értek semmit.Milyen randalírozás?-kérdezi értetlenül.

-Ryuu.Csinálta.Ezt.-tagolom neki,hogy megértse.Mint egy óvodás,de komolyan!

-Áh,így már világos!-mosolyog és leül a kanapé „maradékára”.

-Világos?-kérdezek vissza

-Mint a nap!-mondja,mire én egy szemforgatás kíséretében leülök mellé.-Ne forgasd a szemed.Lehet,hogy még fenn akad!-nevet fel jókedvűen.Én nem tudok ennyire felszabadultan nevetni.Kicsit aggaszt Ryuu állapota.

-Na,de meséljél már a barátnődről-noszogatom.-Mindent tudni akarok!

-De az nagyon hosszú.Nincs kedvem elmondani!-nyafog.Keita nyafog?

-Lécci,lécci,lécci!-könyörgök neki kiskutya szemekkel.

-Rendben-sóhajt fel.Ez az!A kiskutya szemek mindig győznek!-A neve Mio.Az edzésen találkoztam vele,a testvérét várta.A bátya nem tudta hazakísérni,ezért engem kért meg,hogy menjek vele.A házuk előtt csakúgy…megcsókolt.Ennyi!-Ha?Vége?

-Ez most komoly?-kérdezem.-A lány csakúgy…De biztos,hogy nem ellenkeztél!-mutatok rá.

-Héé!Miért ellenkeztem volna?!Nagyon kedves és aranyos.Fekete haja és zöld szeme van.

-Ahha,értem…

-De várjál már?-szól közbe.

-Mi van?

-Az a macska kié?-kérdezi Keita.

-A fekete?-kérdezem,ő meg bólint.-Senkié.Mikor Ryuut kerestem,akkor találtam.

-És mi a neve?-Miért ennyire kíváncsi?

-Ööö…Neko-chan-mondom,Keita meg rám néz. Percekig csak nézünk egymás szemébe,de belőle újra kitör a nevetés.-Most meg mi van?-csattanok fel.

-Neko-chan…Ti olyan idióta neveket adtok szegény állatoknak-mondja,könnyeit törölgetve.

-Mintha te tudnál jobbat!

-Tudok is-mondja egy sunyi vigyorral.

-Persze-fordulok el durcásan.Most megsértett…

-Na,fordulj vissza-mondja,én meg kérését teljesítve felé fordulok. De arra nem számítok,hogy egy párna landol az arcomban.-Párnacsata!-kiált fel és én is megfogok egy szakadt párnát.Nevetve püföljük egymást.Igazán jó móka!

-Elnézést Rin-kun-hallok meg egy férfi hangot.Felé fordulok,de Keita tarkón csap egy párnával.

-Hé!-nézek hátra szúrósan.Ő egy „bocsit” elrebegve mellém szegődik,immár párna nélkül.-Tessék?-nézek újra Kagawa doktorra.

-Megvizsgáltam a kismacskát-mondja,mire furcsa érzések kezdenek keringeni bennem.Gondolom ez arcomon is látszik,mert Keita aggódva figyel.-Jól van.Csak megfázott.Kiírtam pár gyógyszert,azokat kell majd beadni neki-válaszolja.Kifújjom a benn tartott levegőt,megkönnyebbültem.-Az anyukája és a húga fent vannak a szobában.Azt akarják,hogy ön is felmenjen.

-Rendben.Keita kikíséred az urat?-fordulok jó barátom felé.

-Persze-válaszolja.-Elmosolyodok,és felrohanok a szobámba.Az ajtó előtt megállok,és kifújom a levegőt.Belépek.Anya és húgom az ágy mellett ül.Anya valami cetlit olvas,Yuya pedig simogatja Ryuut.Észre sem vettem,hogy Neko-chan befészkelte magát Ryuu mellé.Nagyon aranyosak,így együtt.

-Rin,én most elmegyek a gyógyszerekért-áll fel anya.-Nyugodj meg,nincs semmi baja-puszil homlokon,és kimegy az ajtón.Leülök Yuya mellé,de ő azonnal feláll,és egy szót nem szólva,kivonul a szobából.

Miért érzem azt,hogy itt valami nagyon nem stimmel...?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Május / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 23437
30 nap: 179
24 óra: 5