Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.rész

2012.08.02

Miután kész lettem a házival,lementem anyához.

-Hol van Ryuu?-kérdezem,leérve a konyhába.

-Megcsináltad az összes házit?-néz rám anya.

-I...igen.De hol a macska?-kérdezem, mire anya el kezd gondolkodni

-Hát...Miután felmentél házit csinálni,lejött Yuya,és felvitte a szobájába.

-Jaj ne!Remélem még él-motyogom anyának,és futásnak eredek.

-Ki?Yuya?-kérdez vissza anya ijedten.

-Nem!A macskám-kiáltom,már a lépcsőn állva,és tovább futok.

-Yuya!-rontok be az ajtón.-Mit csiná...-de a mondat abbamarad,ahogy meglátom Ryuut.Egy rózsaszín ruha van rajta,a fején pedig egy korona.Nem tudom,honnan szedte ezeket a kacatokat Yuya,de bevallom,eléggé viccesek.Így hangos nevetésben török ki.

-Mit nevetsz?-sziszegi felém Yuya,és szemei vllámokat szórnak,mint a macskámnak.

-Tudod...ez a ruha...-próbálok normálisan beszélni,de a nevetési kényszertől nem sikerül.-,nem éppen macskára való...

-Nem érdekel-mondja,és elkezdi egy rózsaszín kefével fésülni Ryuu szőrét.

-Miért hoztad fel a szobádba?-kérdezem komoly hangon.

-Mert te úgysem engednéd meg,hogy játszak vele-simit végig a macska zsemleszínű bundáján.Ryuu pedig boldogan simul bele tenyerébe.Most egyáltalán nem fél töle.

-Ennyire önző lennék?-kérdezem halkan.Bevallom nem szeretem,ha elveszik a dolgaimat.De Ryuu is egy tárgy lenne?!Ha megunnám,eltudnám magam melől dobni.Igaz,hogy még csak egy napja ismerem.De nem akarom kisajátítani,csak magamnak.Az már tényleg nagy önzőség lenne.De...

-Nem vagy önző...-szakít ki gondolatmenetemből Yuya hangja.Ránézek,mire szelíden elmosolyodik.Yuya gyakran viselkedik,úgy mint egy óvodás,de ő is megkomolyodik...néha.-Csüccs le!-paskolja meg maga mellett az ágyat.Én odamegyek és leülök.Ryuu már az ölében szunyókál.Én is megsimitom a selymes bundát.-Csak néha...

-Köszi-horkanok fel.

-Szivi-mosolyodik el újra.-Amúgy,mizu van Keitával?

-Semmi...Jól megvan.Miért kérded?-nézek húgomra,de ő nem néz a szemembe.Tekintete Ryuura vándorol.

-Csak...-válaszol szűkszavúan,még mindig a macskát nézve.-És...tetszik neki valaki?

-Hát...Nem tudom...-mondom,de utána belémcsap a felismerés.-Neked bejön Keita?-kérdezem.

-Mi?Dehogy!-mondja Yuya,de látom,hogy teljesen elpirul.-Honnan veszed ezt?

-Egy:teljesen elpirultál,mikor kimondtam.Kettő:-magyarázom Yuyának,miközben felállok.-,ha a közelében vagy,úgy viselkedsz mint...

-...mint te Akane-san közelében-fejezi be a mondatot Yuya.

-Igen-bólogatok,de...-Micsoda???

-Ne tagadd!-mondja húgom a fejét forgatva.

-De én nem is...-próbálok magyarázkodni vörös fejjel,de végül feladom.-Honnan tudod?-huppanok le mellé.

-Látszik rajtad,ha róla beszélsz.

-Hm...Na...-mondom,mire Yuya rám emeli barna szemeit.-,összehozalak Keitával?-kérdezem mosollyal az arcomon.

-Baka!-kiáltja,és utána már csak azt érzem,hogy egy párna repül az arcomra.

-Párnacsata!-kiáltunk fel egyszerre,és elkezdődik a harc.Mi eljátszadozunk,közben Ryuu békésen szunyókál az ágyon.Nagyon jól elvagyunk Yuyával.Lehet,hogy néha idegesítő,de biztos,hogy nem cserélném le senkire sem.Ő érte bármit megtennék.

-Vacsora!-halljuk apa hangját.Már biztos hazaért.

-Na menjünk vacsizni-mondom Yuyának,és kilépünk az ajtón,a párnákat a földön hagyva.Még visszanézek Ryuura,de ő békésen alszik tovább.Úgy látom tetszik neki a hely.-Üdv a családban Erizawa Ryuu-suttogom,még a cicának,és becsukom az ajtót.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Május / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 22424
30 nap: 135
24 óra: 1